Folyt. köv.
Szóval Salzburg (http://hu.wikipedia.org/wiki/Salzburg) Ausztria negyedik legnagyobb városa, egyben az egyik legrégibb is. A város 150.000, agglomerációval együtt 210.000 embernek ad otthont. Itt van Európa legrégibb alagútja a Mönchsberg alatt, és Közép-Európa legnagyobb egyben megmaradt vára is. Magyar vonatkozásként megjegyezhető, hogy a XVIII. század első felében sok salzburgi protestáns telepedett le Debrecenbe, a Bánátba. Folyója a Salzach, amely végül a Dunába folyik, a jobb oldalán van a vasútállomás, a Mirabell-palota, az Újváros, a baloldal az Óváros, itt van a Fellegvár, a Dóm, sétálóutcák. A város környékén fekszik a Salzkammergut, Berchtesgaden, a Chiemsee. Az osztrák-német határnál van a majdnem 2000 m magas Untersberg. Salzburgnak több hegye is van, ezekre építették ki a várrendszert, falakkal, alvárakkal együtt. Talán Visegrádhoz hasonlítható, de több várral és heggyel.
Hogy miért észak Rómája? A XVII-XVIII. században a hercegi érsekek hívtak olasz építészeket a városba, akiknek a munkássága annyira meghatározó lett, hogy ez a név ragadt a városra. Egyébként a Salzach belvárosi partján állva lehet látni, hogy tényleg van egyfajta olaszos, mediterrán hangulata az épületeknek. A barokknak van is egy saját múzeuma a Mirabell palotában, ahol festményeken (mi csak Rubens nevét ismertük) kívül néhány szobor, tubáktartók és a Mirabellkert tervei láthatók. Másik meghatározó stílusa a gótika (pl. Ferencesrendi templom, az Óváros épületei). Az óvárosi sétálóutcák (pl. Getreidegasse, Judengasse) egyszerre hordozzák magukon mindkét stílus elemeit, jónéhány ház még a gótikából maradt meg, többre rá is írták az építés dátumát (1286-os volt a legöregebb, amit láttam), és az utcák elég szűkek is, ahogy azt gótikus helyeken megszokhatta az ember, viszont sok barokk stílusú lakóház. Nekem nagyon tetszett, hogy a Getreidegasse házaiban van átjáró a párhuzamos utcában. Az egyik átjáróban egy kis gyorskajálda is volt. Egy másikban pedig nyitva volt a lépcsőház, és felmentünk a 4. emeletre, csak úgy, hogy hogy is néz ki belülről egy ilyen régi épület. Mivel ez is egyfajta bevásárló utca, tele van ajándék-, ruhabolttal, vendéglátó hellyel. Nem tudom, hogy írott, vagy íratlan szabály, de lényeg, hogy mindegyiknek igazi, gótikus stílusú cégére volt, vagy legalább a táblát tartó vas volt az, és ezt még arany M is megtartotta.
Érdekesség, hogy 35 templom van a városban, tehát 4.000 emberre jut egy templom. Közülük a legismertebbek:
A Dóm talán legismertebb temploma a városnak. Helyén már a VIII. században volttemplom, a mostani épület a XVII. század első felében épült. Egyszerre mindössze 10.000 ember fér be
Másik érdekessége, hogy az előtte lévő Dóm tér tulajdonképpen egy belső udvar, mert a teret körbevevő érseki palotában körbe lehet járni, így eljutva a dóm egyik oldalából a másikba.
A Szent Péter apátság templomának elődje már a VI. században megvolt, és itt van eltemetve Maria Anna Mozart, a nővér.
A Ferencesrendi templom tipikus gótikus hely a nyaktörő oszlopaival, magasságával. Ez a legrégibb, ma is álló salzburgi templom. Érdekesség, hogy az orgona mellett van egy háromszintes barokk stílusú épület, Építésének okára már nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, hogy szaftos dolognak köszönheti a létét.
A Balázs templom szintén egy régi, gótikus templom. A Kollégiumi (vagy Szentháromság) templom pedig az ovális kupolájáról lehet ismert, és Makartplatzon van, a Mozart lakóháztól nem messze.
A város nagyon szülöttei közé tartozik Herbert von Karajan, Wolfgang Amadé Mozart és a von Trapp család. A nyájas turista részt vehet utóbbiak show műsorán is, amely egyébként drágáb, mint a Mozart-túra
Nagyjából ugyanannyi dísztárgyat, képeslapot lehet találni a Muzsika hangjáról, mint Mozartról.
Szerintem megérne néhány szakdolgozati témát, hogy milyen brandet építettek fel Mozartból: van marcipán, csokilikőr, tér, szobor, túra, repülőtér. Két kiállítása van: az egyik a makartplatzi (Újváros) lakóházában. Ez inkább az életét, személyes tárgyait mutatja be meglehetős részletességgel, talán túlságosan is, mert, ha az ember fia végig nézi a tárgyakat, a filmeket, szorgalmasan meghallgatja az audió idegenvezetést, akkor 3-4 óra is eltelhet a kiállítással. Meg lehet nézni azokat a zongorákat, orgonákat, amiket nővérével, Nannerllel együtt “püföltek”, leveleit, néhány bizonyítványát. Egyébként most a kiállítás egy része Haydnnel közös vonásokat mutatja be, mivel idén van halálának 200. évfordulója, és Mozart tanárának, mentorának tartotta az idősebb Josephet. A másik kiállítás az óvárosi szülőházában van a Gertreidegassén. Ez kevesebbet személyes tárgyat tartalmaz, inkább a családjáról, munkásságáról szól. Azt a kevés tárgyat az első szobába zsúfolták be, ahol középen van egy öreg arcú, kisgyerek, ami Mozart zenéjének kortalanságát jelképezi. A következő szobában családtagok festményei vannak. A zeneszerző 6 gyerekéből 2 fiú lrte csak meg a felnőtt kort, de egyikük sem alapított családot, így elvileg nincs egyesn ági leszármazott Wolfgangtól. Nővére, Nannerl tehetséges zongorista volt, később oktatott is. Felesége, Constanze Mozart halála után feleségül ment egy dán diplomatához, aki, mit ad isten, az egyik első Mozart-életrajz írója lett. A szülőszobájában pár hegedűn, hajtincsen, selyempénztárcán kívül nincs semmi, csak néhány madár, akik azt jelképeznék, hogy milyen fontos esemény is fűződik ehhez a helyiséghez. Egy alsóbb szinten a kiállítás az operákról, azok eladásairól, díszleteiről szól. Nem néztük végig mindent, őszintén szólva már untuk, és még a várba is fel akartunk menni világosba.
A Fellegvár igazán akkor mutatja meg, hogy mekkora, amikor aláér az ember. Előtte úgy van vele, hogy van, szép nagy, majd megnézzük. Aztán odaér a Dóm után, és egyrészt hihetetlenül parányinak érzi magát az ember (közhely), másrészt izzad a tenyere, megnő az adrenalin, hogy ő most ide fel fog menni. Mi siklóval mentünk fel, ami nagyon gyors volt, de gyalog is lehet menni. A várból persze lehet csinálni a kötelező panoráma képeket, keresni, hol is szállt meg az ember, stb. A várat már a XI. század végén elkezdték építeni, és nagyon komolyan kiépítették a hercegi érsekek, állítólag bevehetetlen volt. Itt van az érsekek Arany szobája, amit nem úgy kell elképzelni, hogy az egész szoba füstarannyal van bevonva. Hihetetlenül gazdagon díszítették, kazettás mennyezete van, elég komornak tűnik a hangulata, ugyanakkor nagyon ünnepélyes is, zenei előadásokat is tartanak ott. Ahogy láttam, még laknak is a várban, pont az Arany szoba aljában, de vele szemben egy kis udvarban, biztos különleges élmény lehet ott lakni.Van itt még egy marionett múzeum is, de oda már nem mentünk be.
Még egy fontos pontja volt a túránknak: az Untersberg, amely 1800 m-nél magasabb. Az egyik busz elvitt a felvonó aljába. Szinte végig ködös, taknyos idő volt, gondoltam, megmutatom Diának, milyen az idő a felhő felett, de hiába mentünk fel 1000 m-rel, ott akkora hóvihar volt, hogy5-6 perc után inkább visszamentünk az állomásra, mert nem lehetett megfelelő öltözet nélkül kibírni a hófúvást, mert nem volt annyira hideg. A hegyen inkább a sífutásnak lehet hódolni, mert nincsenek sífelvonók, lesiklópályák kiépítve, vagy nyáron túrázásra ez így nagyszerű program lehet.
A végén meg kell említenem, hogyan is lehet ezeket látni. Szerencsér, mi kaptunk háromnapos Salzburg kártyát, amivel mindezt ingyen megnézhetük. A kártya most 35 €-ba kerül, de főszezonban 37-et kérnek érte. Ezzel mi 46 €-nyi belépőt takarítottunk meg, plusz a tömegközlekedés. Tehát melegen ajánlom a Salzburg kártya megvételét, és használatát. Másik része a hogyannak a tömegközlekedés. A város elég kicsi, tehát jóformán az egész bejárható gyalog, de érdemes utazn is. A kártya érvényes a buszokra, trolikra, városon belül az elővárosi vonatokra, az S-bahn-ra, és arra a buszra is, amely az Untersberg lábáig visz el. Megjegyzendő, hogy a tömegközlekedés főleg trolira épül. A 8 vonal szinte a város egyik végétől a másikig megy keresztül a belvároson, 60.000 tonna szén-dioxidtól szabadítva meg a várost. Tehát ezért van, h ogy a felső vezetékek behálózzák a várost. Rajtuk kívül még 13 buszvonal van, de azok a városon kívülre, az elővárosba járnak. Ehhez jön még 4 S-bahn vonal, amelyeknek van egy földalatti megállójuk is, pedig szerintem azt nem használják ki teljesen, mert 15 percenként indul onnan vonat. A belvárosi megállókban kis táblák jelzik a következő járat érkezését, van, ahol 8 is megáll. Ennek megfelelően előfordul, hogy egymásra várnak, kinyitják az ajtót a megálló végén és elejénis, ha úgy álltak, szóval néha várni kell, hogy elinduljon. De lényeg a lényeg a tömegközlekedés szinte tökéletes, és a havi bérlet alig 4000-rel kerül többe, mint egy BKV-bérlet, a hetijegy pedig 12,40€, a napijegy 3,20 elővételben, 5 a járművön, és 4,20 automatából. Az S-bahnnal pedig el lehet menni néhány környező látványossághoz: pl. a bajorországi Berchtesgadenbe (az itteni palotához is ad kedvezményt a Salzburg-kártya), Seekirchenbe északkeletre, délre valamelyik kis faluba, sípályára, vagy kirándulni. Szóval olyan, mintha nálunk a HÉV-átjárna Szloviákba, bár azt hozzá kell tenni, hogy a város gyakorlatailg a határ közvetlen közelébe fekszik.
Mindjárt folytatom egy új bejegyzéssel.